Hunyadi János

|születési hely = Kolozsvár |halál dátuma = 1456. augusztus 11.
(49–50 évesen) |halál helye = Zimony |halál oka = pestis |sírhely = Szent Mihály érseki székesegyház, Gyulafehérvár |becenév = ''A Törökverő'' |állampolgárság = - |nemzetiség = magyar |házastárs = Szilágyi Erzsébet |élettárs = |gyermekek száma = - |gyermekei = László, Mátyás |szülei = Morzsinai Erzsébet
Hunyadi Vajk |szakma = - |tisztség = - |wikicommons = John Hunyadi |alsablon = |megnevezés = |terminus kezdete = 1446. június 6. |terminus vége = 1453. január 30. |főnöke neve = V. László |főnöke tisztsége = Uralkodó |előd = ''tisztség létrehozva'' |utód = gróf Szilágyi Mihály }} |terminus kezdete = 1453. január 30. |terminus vége = 1456. augusztus 11. |helyettes = |főnöke neve = V. László |főnöke tisztsége = Uralkodó |előd = |utód = Cillei Ulrik }} |megnevezés = |terminus kezdete = 1441. február |terminus vége = 1446. június 6.
Megosztva Újlaki Miklóssal |előd = Kusalyi Jakcs Mihály
Kusalyi Jakcs László |utód = Bebek Imre }} |megnevezés = |terminus kezdete = 1439 augusztus |terminus vége = 1446. június 6.
Megosztva infjabb Hunyadi Jánossal,
majd Újlaki Miklóssal |előd = Tallóci Frank |utód = Csornai Mihály }}}} Herceg Hunyadi János (románul: ''Ioan de Hunedoara''; horvátul: ''Janko Hunjadi''; szerbül: ''Сибињанин Јанко'', átírva: ''Sibinjanin Janko''; törökül: حونیادی یانوش, átírva: ''Hünyadi Yanoş''; Kolozsvár, 1407 – Zimony, 1456. augusztus 11.) magyar hadvezér, az ország egyik leggazdagabb földesura, 1446 és 1453 között a Magyar Királyság kormányzója (régense). Több déli vármegye ispánja, valamint erdélyi vajda. Hunyadi László és Mátyás édesapja. Az Oszmán Birodalommal szembeni küzdelmei, elsősorban a nándorfehérvári diadal révén már kortársaitól kivívta magának a ''törökverő'' melléknevet.

A legtöbb korabeli forrás szerint havasalföldi származású nemesi család tagja volt. Kiemelkedő érdemei elismeréseként jelentős birtokadományokat kapott, és haláláig hatalmas földbirtokok tulajdonosa lett, összesen kb. négymillió katasztrális hold területtel. Ilyen mértékű birtokkoncentrációra sem előtte, sem utána nem volt példa a Magyar Királyságban. Óriási vagyonát, valamint katonai és politikai befolyását elsősorban az oszmánok elleni háborúkra fordította.

Hunyadi katonai tapasztalatait a Magyar Királyság déli határvidékén szerezte, ahol az oszmán támadások folyamatos fenyegetést jelentettek. 1439-ben Szörény vármegye bánjává nevezték ki, majd 1441-ben Erdély vajdája, a székelyek ispánja és Nándorfehérvár (a mai Belgrád) főkapitánya lett, valamint számos déli vármegye irányítását is átvette, így a határvédelem egyik legfőbb felelősévé vált. Átvette és a hadviselésben alkalmazta a husziták szekérvárát. Hivatásos katonák mellett a helyi parasztságot is mozgósította az ellenség ellen. Ezek az újítások nagyban hozzájárultak korai sikereihez az 1440-es évek elején a délvidéket dúló oszmán seregek ellen.

Bár vereséget szenvedett az 1444-es várnai csatában és az 1448-as második rigómezei csatában, az 1443–44-es „hosszú hadjárata” a Balkán-hegységen át, valamint az 1456-os nándorfehérvári diadal – amelyben a szultán által személyesen vezetett oszmán sereget győzte le – nagyszerű hadvezéri hírnevet szerzett számára. A pápa elrendelte, hogy a keresztény templomok harangjai minden délben szóljanak, hogy az imádkozók a harcolókért fohászkodhassanak. Azóta is minden délben szólnak a templomi harangok a nándorfehérvári győzelem emlékére.

Hunyadi János nem csak hadvezérként, hanem államférfiként is kiemelkedett. Aktív szerepet vállalt az 1440-es évek elején V. László és I. Ulászló trónviszályában, az utóbbi oldalán harcolva. Népszerű volt a köznemesség körében, és 1445-ben a magyar országgyűlés az ország ügyeinek irányításával megbízott hét főkapitány egyikévé választotta, míg V. Lászlót el nem ismerték teljes jogú magyar királyként. A következő országgyűlés még tovább ment, és egyedüli kormányzóvá választotta. Amikor 1452-ben lemondott erről a tisztségről, a király hálája jeléül Magyarország első örökletes grófi címét adományozta neki (Beszterce örökös grófja). Ekkorra már a királyság egyik leggazdagabb földbirtokosa lett, és egészen haláláig megőrizte befolyását az országgyűlésben. Információk a Wikipedia alapján