La rebelión de Túpac Amaru desde una nueva perspectiva
Az 1780. november 4-én Cuzco körzetében kirobbant Túpac Amaru felkelés a spanyol gyarmati uralom elleni legnagyobb indián lázadás volt. A történészek egyetértenek abban, hogy a felkelés — amelyet a Túpac Amaru nevet felvevő, s önmagát az Inka leszármazottjának tekintő kuraka, Jósé Gábriel Condorcanq...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Szeged
1985
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
79 |
| Kulcsszavak: | José Gabriel Tupac-Amaru, Peru története - 1780 |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/2713 |
| Tartalmi kivonat: | Az 1780. november 4-én Cuzco körzetében kirobbant Túpac Amaru felkelés a spanyol gyarmati uralom elleni legnagyobb indián lázadás volt. A történészek egyetértenek abban, hogy a felkelés — amelyet a Túpac Amaru nevet felvevő, s önmagát az Inka leszármazottjának tekintő kuraka, Jósé Gábriel Condorcanqui vezetett — végső célja Peru függetlenségének kivívása volt. A részleteket illetően azonban sok a bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés. A szerző három problémát elemez, leszűkítve vizsgálódását a felkelés centrumára, a mai Cuzco és Apurimac megyékre: 1. melyek voltak a Cuzco térségében kirobbant felkelés strukturális okai; 2. a felkelés területi kiterjedése és a résztvevők szociális összetétele; 3. a felkelés következményei. A Túpac Amaru felkelés a régió délkeleti részén robbant ki és a Vilcanota-Urubamba folyó mentén terjedt északnak. Kirobbanásának okait a tanulmány Túpac Amaru és alvezére (majd utódja) Diego Cristóbal egy-egy fennmaradt levele alapján elemzi. Összehasonlítja a kurakák által felsorolt sérelmeket (a reparto súlya, a corregidorok visszaélései az hacendadók javára, a mita) a gazdaságtörténeti és történeti demográfiai kutatások újabb eredményeivel és megállapítja, hogy alapvetőnek a kereskedelemben, áruszállításban érdekelt indián rétegek sérelmeit kell tekintenünk. Ez különösen Diego Cristóbal leveléből világlik ki, aki a hangsúlyt a szállítással foglalkozó indián és mesztic öszvérhajcsárok, az arrier-ók sérelmeire teszi. Maga Túpac Amaru is ezt az indián réteget reprezentálta. Egyéb gazdasági érdekeltségei mellett jelentős szállítási vállalkozó, mintegy 350 öszvér tulajdonosa is volt. Az is megállapítható, hogy a felkelés a Cuzco-Felső-Perú útvonal mentén terjedt ki, itt voltak fő körzetei. A szerző úgy véli, ebben alapvető szerepet játszottak az arrier-ók érdekei és kapcsolatai. Az újabb kutatások, O'Phelan Godoy munkái nyomán a felkelés vezetőiről határozottabb képünk van, mint volt korábban. A lázadó erők összetételéről — az indián közösségekből kerültek-e ki a résztvevők többsége, milyen szerepet játszottak az haciendák yanaconái, stb. — azonban keveset tudunk. A demográfiai adatok alapján azonban tévesnek minősíthetők azok a feltételezések, amelyek szerint Túpac Amaru híveinek többsége a közösségi földdel nem rendelkező, ún. forastero indiánok közül került volna ki. A felkelés következményeit elemezve sok szerző áldozatok százezreiről beszél. A tanulmány — a demográfiai növekedés adataira támaszkodva — túlzásnak minősíti ezt, s mindössze néhány ezerre becsüli a halálos áldozatokat. Részletesen elemzi a felkelés ellentmondásos hatásait az anyagi javak pusztulására, illetve termelésére nézvést. A szerző — más parasztlázadások tapasztalatait is figyelembe véve — úgy véli, hogy nem mutatható ki egyenes összefüggés a kizsákmányoltság foka és a lázadás hevessége, céljai, kiterjedése között. További elemzést kíván a vezető réteg és a felkelésben résztvevő tömegek kapcsolata, céljaik divergenciája, a városi központok és a felkelés viszonya, stb. is. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 37-48 |
| ISSN: | 0324-6965 |