Az egyén szerepe a kyméi Ephoros világtörténeti munkájában az athéni hégemonia kezdete és vége /
A Kr. e. 4. század történetírása az események tárgyilagos elbeszélésén túlmutatva sokkal inkább a moralizálás és az etikai modellek leírása felé veszi az irányt. A polis keretei fellazulnak, az egyén jelentősége fokozatosan nő, ami a görög történetírásban is érezteti hatását. Az egyéni tettek és a v...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék
Szeged
2013
|
| Sorozat: | Corollarium
1 |
| Kulcsszavak: | Történetírás - ókori - görög - i.e. 4. sz., Politika - ókori - görög - erkölcs |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/47613 |
| Tartalmi kivonat: | A Kr. e. 4. század történetírása az események tárgyilagos elbeszélésén túlmutatva sokkal inkább a moralizálás és az etikai modellek leírása felé veszi az irányt. A polis keretei fellazulnak, az egyén jelentősége fokozatosan nő, ami a görög történetírásban is érezteti hatását. Az egyéni tettek és a vakszerencse (Tyché) kezdi átvenni az irányító szerepet a történelem alakulásában. Mindenezek a folyamatok a kis-ázsiai aiól Kyméből származó Ephoros (Kr. e. 405 (?)–Kr. e. 330 (?)) történeti munkájában is megmutatkoznak. Elfogadott az a nézet, hogy Ephoros a görög világ fejlődését hégemoniák sorozataként írta le, pontosan meghatározva azokat az etikai irányelveket, amelyek egy politeia sikerét vagy éppen bukását előidézhetik. Ephoros egy hégemonia hatalomra jutását és bukását az állam vezetőinek erkölcsi normáihoz, értékrendjéhez kötötte. Dolgozatomban az athéni hégemonia egy-egy politikusának főbb jellemvonásait tárom fel az Ephoros-töredékek, Hérodotos, Thukydidés, a kortárs szónoklattani művek (elsősorban Isokratés) és az Ephorosszal kapcsolatba hozható Diodóros Sikeliótés világtörténeti munkájának 11–15. könyveinek segítségével. Moralizing tendencies and the description of ethical models form a more significant part in the Greek historiography of the 4th century BC than the objective narration of historical events. With the descent of the cultural and political boundaries of the Greek polis, the significance of individuals gained ground gradually. This process also had an effect on the development of the Greek historiography, inasmuch as the actions of individuals and the Tychē were considered to rule the whole course of human history. These features played a prominent part in the Histories of Ephorus (c. 405 BC – c. 330 BC). There is a general agreement recently among scholars that Ephorus described the Greek history as a continuous reconfiguration of subsequent hegemonies while defining meticulously those particular ethical principles that guaranteed the rise or the fall of the state (politeia). According to Ephorus, a politeia to able to function as a hēgemonia by following appropriate moral/ethical principles and teachings. In this essay, I attempt to reconstruct the portraits of the Athenian hegemony’s politicians (Aristides, Themistocles, Pericles) based on the Ephorus-fragments, the work of Herodotus, Thucydides, Isocrates, and also the Book XI–XV of Bibliotheca historica of Diodorus Siculus, who adapted the concepts of Ephorus. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 70-111 |
| ISSN: | 2064-5023 |