„Az én saját belső gyermekem igazából hontalan” – Az énkép és az identitás vizsgálata szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinél kvalitatív kutatás /

Bevezetés: Szenvedélybeteg szülők gyermekei fejlődésük során gyakran alakítanak ki a családi rendszerhez alkalmazkodó, attól függő, diszfunkcionális szerepeket, annak érdekében, hogy fenntartsák a törékeny családi egyensúlyt. Bár ezek az alkalmazkodási mechanizmusok rövid távon segíthetnek a megküzd...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerzők: Kassai Szilvia
Mucsi Georgina
Békési Tímea
Belányi Boglárka
Jancsák Csaba
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: 2025
Sorozat:PSYCHIATRIA HUNGARICA 40 No. 2
Tárgyszavak:
mtmt:36847641
Online Access:http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/38857
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:Bevezetés: Szenvedélybeteg szülők gyermekei fejlődésük során gyakran alakítanak ki a családi rendszerhez alkalmazkodó, attól függő, diszfunkcionális szerepeket, annak érdekében, hogy fenntartsák a törékeny családi egyensúlyt. Bár ezek az alkalmazkodási mechanizmusok rövid távon segíthetnek a megküzdésben, hosszú távon jelentősen megzavarhatják az identitásfejlődést és a stabil énkép kialakulását. Módszerek: Jelen kvalitatív kutatás célja az volt, hogy feltárja azoknak a felnőtteknek az élettapasztalatait, akik szenvedélybeteg szülők mellett nőttek fel, különös tekintettel arra, hogyan formálta ez a közeg az identitásukat és hogyan hat mindez az énképükre felnőttkorban. Félig strukturált interjúk készültek egy célzott, 16 fős mintával, amelyeket Interpretatív Fenomenológiai Elemzés (IPA) módszerével elemeztünk. Három fő témát azonosítottunk: 1. főtéma: „Eljátszottam, hogy nincsen semmi bajom”, 2. főtéma: Létjogosultság kérdése, 3. főtéma: A „hontalan” gyermeki én. Az eredmények rávilágítanak a szenvedélybetegség által érintett családi környezetben való felnövekedés hosszú távú pszichológiai hatásaira, beleértve az önelfogadás, a határállítás és az autonómia nehézségeit. A tanulmány kiemeli a „belső gyermek” terápiás megközelítésének potenciálját a feldolgozatlan veszteségek — összefoglalóan „elveszett gyermekkor” — feldolgozásában és az önazonosság megerősítésében. A folyamatok mélyebb megértése hozzájárulhat célzott beavatkozások kidolgozásához szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei számára.
Terjedelem/Fizikai jellemzők:121-129
ISSN:0237-7896